Aki már dolgozott rendezvényen vagy esküvőn drónpilótaként, esetleg fényképezett vadvilágot, bizonyára ismeri az érzést, amikor felpörögnek a rotorok és legszívesebben landolna is egyből, olyan zavaró zajjal emelkedik a gép. A rendezvény résztvevői idegesen kémlelik az eget, a vőfély rosszalló pillantásokat szór az irányunkba és esély sincs a fotóra, már rég elillant a szarvascsorda.

A négyrotoros drónok esetén adott tömeg mellett relatíve nagy fordulatra van szükség, hogy a szükséges felhajtóerőt tudják biztosítani a propellerek. Lehet trükközni a szárnyprofillal, de érdemben nem leszünk halkabbak. Ha viszont hatra emeljük a rotorok számát, növeljük a biztonságot, de a hétköznapokban leginkább annyit fogunk érzékelni, hogy csend van, pedig repülünk, amit igazán a professzionális felhasználók fognak értékelni.

A Phantom 4 Pro-val végzett összehasonlító tesztjeink alapján elmondható, hogy a tőlünk 10 méteres távolságra lebegő H3 hangját még 100-120 méterről is elnyomja a Phantom 4. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy azonos hangerő mellett nagyságrendekkel közelebb repülhetünk a témánkhoz, vagy más megközelítésben: nagytotált egy meghitt esküvői ceremónia kellős közepén is rögzíthetünk, anélkül, hogy bárki hallaná a drón hangját.

Lehet, hogy másodlagos szempontnak tűnik, de hét év drónpilóta tapasztalat alapján egyértelműen ez az egyik legfontosabb érv, ami miatt a H3 bőven megéri a mérlegelést. Pedig a kameráról még nem is beszéltünk. A következő posztban viszont rátérünk a Leica ION L1 Pro kamerára. Addig is itt egy videó puskamikrofonnal 5 méterről, az első felszállásról: